Megemlékezés az októberi eseményekről.

„Egy bomba robbant a szívemben:
Tüntetés lesz, testvér, tüntetünk!
Forró szívvel, és mit se várva
Egy eszme indult el velünk.”

                                               Szabó László Dezső: Október 23.(részlet)

Tisztelt Ünneplők! Kedves Sanghajban élő Honfitársaim!

Távol a hazánktól is fontos megemlékezni Október 23-a, az 56-os forradalom és szabadságharc emléknapjáról, mely nemcsak a magyarok, hanem a 20. század világtörténetében számos nép közös ünnepe. E nap az elnyomás elleni hősi küzdelemre, a szabadság szeretetére emlékeztet. 1956 nélkül a mai Európa sem lenne az a szellemi, gazdasági és politikai közösség, melyben Magyarországnak helye van!

A vezető nyugati nemzetek győztes forradalmakra, világtörténelmi diadalokra emlékeznek. Mi, magyarok október hónapban két, világra szóló forradalmunkra emlékezünk. Az 1848-as forradalomra, szabadságharcra és az 1956-os forradalomra.

Örkény István ezt írta:

"A kerek világon, minden térképen és glóbuszon ma átírják a nevedet Budapest. Ez a szó már nem egy várost jelöl. Budapest ma annyit tesz, mint hősiesség. Budapest minden nyelvén a világnak azt jelenti: hűség, önfeláldozás, nemzeti becsület. Kívánom én is: légy mindörökké olyan, amilyen ma vagy Budapest. Büszke és bátor emberek tanyája, magyarok jó útra vezérlője, az emberi fajta csillagfénye."

1956-ban csupán a rádió volt az egyetlen tömegtájékoztatási eszköz, amelyből közvetlenül értesülhettünk a hírekről, a világ eseményeiről.

A híreket hallgatva hamar kiderült, hogy az ún. ellenforradalmi elemek diákok, munkások voltak, és nem külföldi ügynökök

A forradalom sikere, a szovjet hadsereg kivonulása valósággal szárnyat adott valamennyiünknek.

Aztán, amikor november 3-án este, Mindszenthy bíboros beszédét az erős zavarás miatt már alig lehetett hallani, gyanítani lehetett, hogy valami nincs rendben. Másnap reggel a rádióból már csak a szovjet haderő bevonulásáról értesülhettünk, Nagy Imrének az ENSZ tagállamaihoz intézett segélykiáltását hallhattuk. Azután a rádió elhallgatott…

A történelem ritkán ismétli önmagát. Vannak azonban események, amelyeknek ugyanaz a jelentése történelmi távlatból tekintve. Az 1848-as szabadságharc és az 1956-os forradalom között is sok különbség van, több mindenben azonban mégis hasonlítanak. Azt üzenték a világnak: egy kis európai nép a döntő történelmi pillanatokban méltósággal vette kezébe sorsát, és „megbűnhődve, múltat s jövendőt”, véráldozat árán vívta ki szabadságát.

Végezetül olvassuk Ottlik Gézát:

"Aki nem volt ott végig, semmiféle költői képzelőerővel, forradalomért lüktető szívvel, akár lángelmével sem tudhatja felfogni, mi volt ez. Én sem tudtam volna előre elképzelni, hogy milyen ez a boldogság, amivel az ember járt Budapest utcáin - mert nem ismertem, egyszerűen fogalmam sem volt róla, hogy van ilyen boldogság. [...] A rongy, a talán túlságosan ronggyá vált élete - senkinek sem drágább, mint a haza absztrakt becsülete. Lássa meg az arcokat, vegye észre rajtuk [...] a megkönnyebbült nyugalmat! Mert ez a döntő: nem bátor elszántság, nem hősies vakmerőség, hanem ez van a szemükben: boldog megkönnyebbülés. Mennek együtt vagy külön, mély, boldog nyugalommal neki a tankoknak, a rájuk célzott ágyúknak, gépfegyvereknek. Semmi nem drágább nekik, mint a visszanyert emberi méltóságuk."

Remélem, hogy a fenti idézeteket olvasva minden itt élő honfitársunk egy kicsit „hazagondol”.

Üdvözlettel: Geiger Mihály ideiglenes ügyvivő